

A budapesti M3 metró középső szakasza a vonal legidősebb és egyben legforgalmasabb állomásait fűzi fel. Északról a Lehel tér, délről a Nagyvárad tér galériás állomásai közötti szakaszokon bányászati módszerrel épült mélyállomások találhatók. Az építészeti koncepció ezt a hét állomást további egységekre bontja: a Nagykörúttal való metszéspontokon a Nyugati tér és a Corvin-negyed állomásai ikerállomásként újultak meg. A forgalmas átszálló csomópontok (Kálvin tér, Deák tér) világos terei és erős grafikájú falburkolatai hangsúlyozzák a csomópontok fontosságát. A fennmaradó három, kisebb forgalmú állomás (Arany János utca, Ferenciek tere, Semmelweis Klinikák) csendesebb, intimebb architektúráját helytörténeti utalások szövik át. Az így kialakult építészeti ritmus leköveti az urbanisztikai adottságokat, ezáltal is segítve a föld alatti terekben való tájékozódást. Az egyedi állomások ugyanakkor egyazon építészeti logikára épülnek, ami a szolgáltatás mindenhol azonosan elérhető érzetét képezi meg.
Az M3-as metróvonal Budapest egyik legfontosabb közösségi közlekedési vonala, amely naponta mintegy 500 ezer utast szállít. Közlekedési funkciója mellett veszélyhelyzetben polgárvédelmi célokat is szolgál. A középső – a Lehel tér és a Nagyvárad tér közötti – szakasz egy kilenc állomásból álló mélyvezetésű alagúti rész. A város szívén áthaladó vonalszakasz kulcsszerepet tölt be a főváros közösségi közlekedésében.
A M3 metró belső szakasza mélyvezetésben szeli át a pesti belvárost. Két végpontja, a Nagyvárad tér és a Lehel tér galériás állomásai biztosítják az átmenetet a külsőbb kerületek sekélyebb, réselt alagútszakaszai felé. A metróállomások tömegközlekedési szerepük révén felértékelték környezetüket.
A retrofit szemléletű felújítás azzal az elsődleges építészeti céllal készült, hogy megőrizzük és kortárs nyelven továbbírjuk az eredeti indusztriális és kísérletező architektúrát, ahol a nemesebb anyagok, pl. természetes kőburkolat és a mélyépítési technológiából fakadó szerkezeti részletek megférnek egymás mellett. Külön kihívás volt a lejtaknába kerülő ferdepályás felvonók beépítése. Itt az építészeti szándék a lejtaknák minél transzparensebb, az átlátást nem blokkoló kialakítása volt.
Hat mélyállomásnál az akadálymentesítési előírás teljesítése érdekében ferdepályás felvonók kerültek beépítésre a meglévő lejtaknában az új mozgólépcsők mellé. Az Európában szinte egyedülálló megoldást tovább nehezítette, hogy a beépítést a rendelkezésre álló szűk tér figyelembevételével kellett megvalósítani. Korszerű áramellátási rendszer épült ki, ami az egyes berendezések fékezésekor keletkező energiát a rendszerbe visszatáplálva jelentős energiamegtakarítást eredményez.